Blog

2014.  június 13-án egy nagyon kedves csapatot vihettünk túrázni:a két előző évben is velünk evezett gércei János tanár úr hozott egy népes csapatot – szerencsére az első évi esős evezés nem vette a kedvüket a velünk való túrázástól – az idei évben is és a korábbi évekhez hasonló élménydús túrán sikerült részt venniük. Sajnos a túrán nem sikerült részt vennem; köszönöm a csapatnak az élménybeszámolójukat, a kedves sorokat :)

“Családi evezés a Rábán…..

Ha nyár, akkor: hőség, napfény, kaland, túra, avagy kalandtúra…!? – gondoljon, ki mire akar!

Mi gondoltunk; mégpedig egy kalandos vízitúrára a Rábán. A Rába a szomszédos Ausztriában ered és Győrnél torkollik a Dunába. Állítólag hazánk legvadregényesebb folyója.

Ezt csak tapasztalt és sok „vizet megjárt” hobbi evezősöktől hallottam. Igaz vagy sem, evezzen mindenki utána! Én, aki nem vagyok egy vízimádó, állíthatom a magam részéről, így van! Átautózni egy-egy hídon s letekinteni rá, ne adj Úr Isten hömpölyögve látni, mint egy őrültet, aki önkívületi állapotában nem kímélve semmit lép ki a medréből, egészen más.

Egészen más, mint nyugalmi állapotában evezni rajta s csodálni munkáját, legyen az rombolás vagy építés, be nem telni a természettel, a jó levegővel, a csenddel, a vadregénnyel. Látta már valaki is a TV-n kívül a hódok munkáját, hogy öles fákat „faragnak” ceruzahegyesre? Vagy, hogy tűnnek el a haszonnövények a süllyesztőben anélkül, hogy learatták volna őket? Ott ahol kora tavassal még vetőgép járt, ma már biztonsággal ember sem teheti be a lábát. Viccen kívül! Bámulatos! A természet nem vitatkozik, egyszerűen visszaszerzi mindazt, amit mi elvettünk tőle. Így igazságos!
Nos, mindezt az élményt a vízről szemlélve szerezhetjük be. Köszönet érte a túra lelkes szervezőjének, Erős János tanár úrnak a Gércei Ált. Isk. Földrajz-testnevelés szakos tanárának, aki évről évre viszi kis tanítványait – Gyenes Viktor Tanár úrral karöltve-, vízi kalandozásra. Sőt, már sok szülő is kedvet kapva szervezi úgy rövidke hétvégéjét, hogy le ne maradjon-e páratlan eseményről. Családja baráti köre is szívesen osztozik eme jókedvű nevetéssel teli, kivételesen nem lábat, hanem karokat próbáló túrázásban.
Vikica és a Tanár bá, már jól tudnak kooperálni egymással evezés ügyében. No de ki is az a Vikica? Ő a Kormorán egyesület szíve, lelke. Jó fej, akár a férje és nem beszélve az egész Becses és Tisztelt stábról. Megtalálható közöttük nemtől s rangtól függetlenül bárki, de a víz, az evezés, a közös élmények összekötik őket.

Mind nagyszerű ember!
Sokat mesélnek, viccelődnek, sztorizgatnak, de a vízen nincs pardon! Ott ők a főnökök és ellentmondást nem tűrően a tudomásunkra is adják! Mert túra ide, vagy oda, nem veszélytelen! Ők felelnek értünk.
A legutóbbi evezésen is volt részünk 2 hajó borulásában. Bár csak póló, sapka, szemüveg gondolta úgy, más gazdát keres magának, emberi egészségben nem esett kár! Igazi vízi „beavatásnak” lehettünk szem és fültanúi. Az ijedtségen és a vizes ruhán kívül más rendkívüli esemény nem történt. Csak pozitív élmény, látvány és feltöltődés!
– apropó, feltöltődés – Ez nem csak lelki, de fizikai értelemben is gondolom. Túránk Csörötnekről indult és Csákánydoroszlóig tartott, mely 24 fkm volt. Ezt úgy 6 óra alatt lehet megtenni, és vezetőink szerint a Rába legszebb szakasza. Félúton jól esik egy kis szalonnasütögetés. Házigazdáink Laci, Józsi, Tamások, Máriusz, Péter, Krisztián, mindent elkövettek annak érdekében, hogy ne csak jól érezzük magunkat, hanem hogy jól is lakjunk. Rőzsét, gallyat szednek (természetesen mi is besegítünk!), tüzet csiholnak, asztalt terítenek, s elővarázsolják a hordókból a friss kenyeret, lilahagymát, az illatos szalonnát, melyet mindig ugyanazon hentesboltból szereznek be. S már készül is az újdonsült hajótöröttek eledele.

Ismeritek a mondókát, ez elment vadászni…..stb.
B. Tomi, machete-vel a nyársat hegyezi
Laci, Józsi a hagymát szeleteli
S. Tomi szalonnánkat sütögeti
túrázó a finom falatokat hamm, egy csapásra mind megeszi.

Majd a tüzet gondosan eloltva, összepakolva, horgonyokat felszedve indultunk, akarom írni eveztünk tovább. Az idő egészen barátságos volt hozzánk majdnem az utunk végéig. Bújócskázott velünk a Nap, kaptunk felhőket, szelet, pár csepp esőt, de alapjában véve kellemes volt.
Sok élménnyel, tapasztalattal, viccel, nevetéssel a tarsolyunkban kötöttünk ki.
Szép volt ez a nap, jó volt a társaság.

Kedves Kormoránosok!

Reméljük Ti is így gondoljátok, hogy jó volt velünk. Akkor jövőre? Veletek, velünk ugyanitt?

Köszönjük: ESzK. & a családok”