Blog

A megszokott versenycsapatunk ott volt Dunakilitin, az OTB utolsó állomásán is 2012. szeptember 1-jén.

A verseny úgymond “tétmeccs” volt a csapatnak; egyelőre az összesítésben harmadik helyen álltak – a tavalyi 2. hely megtartása volt a cél.

Teljesítményük ezen versenyen a harmadik helyet eredményezte nekik; a szintén versenyző – ezen a versenyen kenu hármasban induló – Zsigovits Enikő csapattársaival kategóriájában 5. helyezést ért el, gratulálunk 

A 6 versenyen hozott eredmények összesítésére és az összesített eredmények kihirdetésére is sor került. Természetesen készültek fotók is :)

Büszkék vagyunk egyesületünk versenycsapatára:

(Szeifert Rita, Bálint László, Bedi  Tamás és Skoda Tamás);

sikerült az országos összesített 2. helyezésüket megőrizni!  

A versenyről Szeifert Rita “tollából”:

Az országos túrabajnokság hatodik és egyben utolsó fordulójának már megszokott módon a Szigetköz adott otthont. Az előző öt versennyel ellentétben azonban Dunakilitiben meglehetősen hűvös, őszies idő fogadott minket.

Pénteken estefelé érkeztünk a dunakiliti Vadvíz kempingbe. Ekkor már csak 14 fokot mutatott a hőmérő higanyszála, így igyekeztünk minél hamarabb berendezkedni; ki-ki a sátrába, illetve a lefoglalt szobájába.

Miután már este lehetőség nyílt regisztrálni a versenyre, gyorsan meg is tettük ezt. Az otthonról hozott vacsora elfogyasztása után hangulatos poharazgatás mellett köszöntöttük a rég látott ismerősöket, majd szép lassan elcsendesedett a tábor, mindenki nyugovóra tért.

Hajnalban kisebb zápor ébresztett minket, s barátságtalan időben költöttük el a reggelit. A versenyhez készülődvén mindenki magához vette az általa szükségesnek vélt „segédeszközeit”: melegítő krémet, neoprén ruhát, esőkabátot, enni- és innivalót. Napszemüvegre viszont ezúttal nem volt szükség.

Negyed 10 körül már egyre több hajó mozgolódott a vízen, így kenuba pattantunk mi is. Rövid bemelegítő evezés után felsorakoztunk a rajtvonalat jelző zászló alá, s a 9:30-kor elhangzott vezényszóra megfeszített erővel vágtunk neki a 42,6 km-es távnak.

Az időjárás sajnos a verseny közben sem volt velünk kegyes: hol megeredt az eső, hol elállt, de végig borongós maradt az ég. A szigetközi pálya talán az egyik legkalandosabb és legszebb versenyútvonal. Szigeteket kerülgetve, néhol szűkebb ágakban haladva, máshol a hömpölygő Dunán evezve tartottunk a cél felé. A dunakiliti verseny méltán megérdemelné a „kétpróba” elnevezést is, hiszen a közel 43 kilométeren nem csupán eveznünk kellett, hanem 8-10 átemelés is tarkította a futamot.

Körülbelül 25-26 kilométer után egy rövid, negyed órás pihenőn lehetőségünk volt az elgémberedett tagjainkat átmozgatni, s némi italt és szendvicset magunkhoz venni. Az eredetileg 30 percesre tervezett pihenő végére azonban kezdtünk átfagyni, így jól esett ismét mozgásba lendülni. Igaz a tudat, hogy még közel 18 kilométer áll előttünk, senkit nem töltött el örömmel. Tudtuk viszont, hogy kategóriánkban a harmadik helyen állunk, s mivel szerettük volna megtartani a helyünket, a motiváció nem hiányzott a futam hátralevő részéből sem.

Végül a leggyorsabb kenus egységek 4 óra körüli idővel, míg mi körülbelül 4 és fél óra alatt teljesítettük a távot.

A verseny után jól esett a forró zuhany alatt átmelegedni, majd elfogyasztani a rendkívül ízletesre sikeredett pincepörköltet.

A vacsora után került sor az eredményhirdetésre. Kenu négyes egységünknek (Bálint László, Skoda Tamás, Bedi Tamás, Szeifert Rita) sikerült megszereznie a harmadik helyet, így a bajnokságban a második helyen végeztünk holtversenyben a szentendrei sportiskolás fiúkkal.

Egyesületünk másik jeles képviselője, Zsigovits Enikő ezúttal kenu hármasban indult, s csapatával (Faltusz Róbert, Balassa Kata és Enikő) az ötödik helyen végeztek, ami szintén nagyszerű teljesítmény!

Az összesített eredmények kihirdetése után a szervezők filmes élménybeszámolót tartottak londoni kiruccanásukról, ahol lehetőségük volt szurkolni a magyar kajak-kenu küldöttség versenyzőinek. Kicsit irigykedve hallgattuk a történeteket, de jó volt ismét emlékezni a magyar sikerekre.

A beszámoló után megszólalt a zene, s egy helyi dj pörgette a lemezeket. Miután jól bevacsoráztunk pizzából, mi is táncra perdültünk, s az éjszakába nyúló mulatozás után ismét élményekkel telve hajtottuk álomra a fejünket.

Vasárnap délelőtt egy rövid kiruccanást tettünk a dunakiliti duzzasztóműhöz, s megnéztük a fenékküszöböt is. A séta után elköszöntünk a még jelen lévő barátoktól, autóba pattantunk, és meg sem álltunk hazáig.

A hat verseny során sok nagyszerű embert ismerhettünk meg, új barátságok köttettek, s remélhetőleg a régiek megerősödtek. Az országot járva s barátokkal körülvéve felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, s remélem, hogy jövőre ismét megmérkőzhetünk egymással.

Itt szeretnék köszönetet mondani a csapatunk többi tagjának, Laci bácsinak, Skoda Tominak és Bedi Tominak is. Köszönöm Nektek, hogy együtt küzdhettünk, értékes barátokra leltem